OKTÓBER 23. (2012) BONYHÁD

Sokan talán azt gondolhatnák, hogy milyen egyszerű a mi szolgálatunk: zászlót tartunk és vonulunk. Pedig eme feladat megszervezése több napos elfoglaltság, nem is beszélve a formalitásról, alakiasságról. Idén egyik nemzetőrünk: Markovics Mihály nőr. tzls. egy '56-os zászlót készített, melyen szerepelt a két bonyhádi '56-os hős neve, a kivágott címer és két golyó ütötte nyom, mely mind-mind lényeges szimbóluma eme korszaknak, mely az emberi szabadság magyar szívből kiindulóan világhírré vált eszményét hirdeti.

Az idei ünnepség is a Boros Dezső díj átadásával kezdődött városunkban. Idén Rutkai Péter, a Bonyhádi KSE kiváló kosárlabdázója kapta meg a kitüntetést.

Szentmisével folytatódott a program, amelynél a bevonulást és kivonulást mi nemzetőrök vezettük fel. A szentmisén elhangzott gondolatokat mi is magunkénak valljuk: az ember szabadnak, nem szolgának született, az '56-as hősök nem a szovjetek ellen harcoltak, hanem a szabadságért. Ez utóbbi ugyanis nagy különbség: nem egy másik diktatúrát kerestünk magunknak, hanem saját életünket, szabadságunkat. Végül, de nem utolsósorban: manapság, amikor annyi honfitársunk, főleg fiatalok távoznak el hazánkból, mi valljuk Vörösmartyval: "

A nagy világon e kívül

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

 Fáklyás felvonulással és koszorúzással indult tovább a menet az Iparos udvarhoz, ahol az '56-ban alakult Magyar Nemzetőrség "főhadiszállása" volt, és ahol eme napon, de már idén Filóné Ferencz Ibolya, Bonyhád alpolgármestere mondott beszédet és álltunk büszkén díszőrséget elődeink előtt.

A következő állomás a Szabadság téren lévő 56-os emléktábla volt, a hol az '56-os Forradalmi Tanácsnak volt a székhelye. Itt a BONI Széchenyi István Általános Iskola diákjai pedig műsorral készültek. Ezt követően a Vörösmarty-téren található 56-os emlékmű megkoszorúzása volt napirenden, végül gyertyákat gyújtottak a megemlékezők a bonyhádi hősök sírjánál, a katolikus temetőben a két bonyhádi '56-os hős sírjánál, majd imádkoztak Erb József, bonyhádi plébános vezetésével.

-

.

EGY HŐS TEMETÉSE

Egy rendkívül küzdelmes és érdekfeszítő történet végét ünnepeltük meg ma Vasváron. 

1945-ben lezuhant egy fiatal magyar hadnagy, akinek maradványai 67 év után kerültek elő.

Vélhetően légi harc végzett vele, ugyanakkor feltételezhető, hogy előtte a szovjet légierő egyik legjobb pilótája vezette gépet ő lőtte le.

A történetről itt lehet olvasni részletesen (a cikket Magó Károly zászlós írta, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy feltárják és méltó módon temethessék el a hős katonát.)

A feladat természetesen a szolnokiaké volt, mi csak tiszteletünk lerovása végett képviseltettük magunkat az eseményen.

A napról videó is készült, mely megtekinthető a youtube oldalán két részletben. [1] | [2]

HADISÍR NYILVÁNTARTÓ

Immár országosan elérhető az interneten az az adatbázis, mely a hadisírok kutatóinak igazi aranybánya lehet. Háborúkban elhunyt/elesett személyeket ezentúl anélkül is kereshet bárki, hogy otthonról kimozdulna. Persze ez csak eszköz, a kutatás és még inkább a felderítés, továbbra sem interneten zajlik majd.
Nagy lehetőség, hogy immáron bárki hozzáférhet ehhez a rendszerhez. Ennek köszönhetően talán még több kérdésre kapunk majd választ, ami a háborúkat és a katonákat illeti.

A DON-KANYARRÓL

..



Hódmezővásárhelyen négy tábori lelkész, katonai hagyományőrzők, katonák és természetesen rengeteg civil jelenlétében emlékeztek meg a Don-kanyarban elhunyt, hős, magyar katonákról. Mi is képviseltettük magunkat az eseményen.

Az alábbi cikket, hanganyagot és a képeket köszönjük Varga Árpád Attila újságírónak, katonának:



A Don-kanyarban elesett magyar katonákra emlékezve

2010. január 12-én este 6-kor a Don-kanyarban elesett magyar katonák lelki üdvéért felajánlott gyászmisére gyűltek össze az emberek a hódmezővásárhelyi Szentháromság-templomban. A gyászmisét Németh László plébános, nyugállományú tábori lelkész őrnagy celebrálta. Megemlékező beszédet mondott Demeter János református lelkész, tartalékos tábori lelkész százados.

Demeter János beszédéből:



„Bennünket, akik megszenteljük e gyásznapot, az Ő hősi példájuk kötelez. Elkötelez, egészen elkötelez. Kötelességet ró ránk kései utódokra. Szentháromság Egy Istenünkért, Édes Hazánkért, keresztyén vallásunk szabadságáért síkra szállni ma se habozzunk. Az Ő példájuk erre kötelez. Áldozatuk nem lehet hiábavaló a mi életünkben, ezt teljességgel kizártnak kell mondanunk és e szerint kell élnünk ez árnyékvilágban. Tetteinkben nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy mi hozzájuk tartozunk. Az Ő unokáik, dédunokáik, fiaik vagyunk. Mert az nem lehet, „nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért, s keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért!”

Hálát adunk tehát a mi hős csatárainkért, a magyar bakáért, hálát adunk a gondviselés hű Istenének, hogy hozzájuk tartozhatunk. Fiaik, unokáik, leszármazottaik, bajtársaik lehetünk. Ma és most hálát adunk, hogy az Istenünknek hűséges és végsőkig kitartó szívük dobbanása nekünk adatott. Mert Ők Istennek, hazának áldozták magukat.”

A szentmise végén az elhunytakra emlékezve megszólaltak a Szentháromság-templom harangjai. Benkő László részletet szavalt abból a versből melyet Dr. Zempléni Miklós a Magyar Királyi II. Hadsereg egykori honvéd orvosa Vitéz Somogyvári Gyula A boldog szunnyadókhoz című költeménye alapján írt. D. Szabó István pedig elfújta a Magyar Takarodót. A megemlékezés koszorúzással és gyertyagyújtással ért véget a Hősök terén a II. Világháborús emlékműnél.


.

Hősök Napja

Dr.Dohány András János nőr. altábornagy írása a Hősök Napja alkalmából
http://www.nemzetorseg.hu/index.php?url=hosok08.htm
.