Kétségtelen, hogy mindmáig érzékeny téma, ha például Kossuthról esik szó, hát még Horthyról. Ám hiba lenne csak elítélő vagy csak felmagasztaló módon gondolkodni róluk. Ám akár milyen módon minősítjük a változásokat, az állóvizet olyan emberek képesek csak megmozgatni, akik szembe mernek nézni az árral.
Antall József, Magyarország miniszterelnöke, a harmadik köztársaság, vagyis a rendszerváltás utáni első magyar kormány vezetője volt. Munkája és tettei - úgy tűnik - egyre kevésbé vonható az aktuálpolitikába, és egyre inkább a diktatúra utáni felszabadult ország elnökeként néznek rá az emberek.
Ha nem is csak személye, de a rendszerváltás hozta el, hogy Magyarországon újra beinduljon a civil élet, többek között közösségünk a Magyar Nemzetőrség is, mely azelőtt - politikai függetlensége oka ellenére - nem lett volna kívánatos. Pedig a nemzetőrök mindig kilógtak a politika sorából. Az 1800-as években a magyar nemzet védelmében (az osztrák felsőség ellenében), a második világháborúban (igaz csak esetlegesen) az elnyomó idegen és hazai diktatórikus hatalom ellen, majd '56-ban a szovjet erők ellen alakult meg, ám minden esetben a józan magyar nemzet érdekében. A rendszerváltás volt az egyetlen olyan nagy léptékű változás Magyarországon, ahol nem volt szükség a nemzetőrségre mint fegyveres szervezetre. Ám emlékezetükre annál inkább szükség lett, nem is szólva kulturális szerepéről.
Nem volt kérdés tehát, hogy lerójuk tiszteletünket Antall József emlékére szervezett nem pártpolitikusok által szervezett ünnepségén, ahol olyan emberek jöttek össze, akik nem pártoskodó politikust, hanem politikust, államférfit és tudóst láttak benne.
