2008 óta

2019. április 1., hétfő

Önkéntes területvédelem évszázada



2019. március 28-án egyesületünk a Magyar Honvédség felkérésére hagyományőrző díszelgő alegység részeként közreműködött az MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred 69. Horváth József Területvédelmi Zászlóalj tartalékos katonáinak ünnepélyes eskütételén Szekszárdon a Béla király téren. 4 fő nemzetőrrel vettünk részt az eseményen, amely azért is volt fontos számunkra, mert lényegében az egyesületünk a mostani önkéntes, területvédelmi alapra szervezett Tolna megyei honvéd zászlóalj történelmi elődjének, az 1848-ban alakult önkéntes, és területvédelmi célból létrejött Tolna megyei nemzetőr zászlóaljnak a hagyományait ápolja.


Itt ragadnánk meg a lehetőséget, hogy azok számára, akik a helyszínen hallgatták dr. Horváth Kálmán kormánymegbízott beszédét, az akkor elhangzott lényegi tévedéseket pontosítsuk. 1848-ban az ozorai csatában Tolna megyei nemzetőrök vettek részt, nem pedig polgárőrök, és a parancsnokuk nem Perczel Mór, hanem Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy volt. (Emléktáblája Ozora településen megtalálható).




2019. március 20., szerda

Március 15.


Egyesületünk tagjai részt vettek a bonyhádi március 15-i, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére tartott megemlékezéseken több helyszínen is. Reggel az evangélikus temetőben emlékeztünk meg Borbély Józsefről, a helyi nemzetőrség megszervezőjéről, illetve Friedrich Erhardtról, a bonyhádi nemzetőrök egyik tisztjéről. Ezt követően díszőrséget álltunk a Markovics Milán Mór százados, tábori lelkész által tartott szentmisén a katolikus templomban. A városi ünnepség keretében pedig megtörtént a csapatzászló avatásunk ünnepélyes keretek között. A zászló pontos mása az 1848as Tolna megyei nemzetőr zászlóalj csapatzászlaljának, amelyet jelenleg a Hadtörténeti Múzeumban őriznek. A hagyományos szertartás során először Markovics Milán Mór tábori lelkész áldotta meg a zászlót, majd korabeli szokás szerint a lelkész és a zászlóanya után a csapat tagjai is szögekkel rögzítették a zászlót a rúdjához. Markovics Mihályné zászlóanya felkötötte az avatás és áldás emlékére a zászloszalagot is, majd a csapatzászlót átadta dr. Borsos Balázs hagyományőrző nemzetőr hadnagynak, a csapat hagyományőrző parancsnokának. A parancsnok ezután megosztotta a jelenlévőkkel Cserey Ignác őrnagynak a budai 2. Honvéd zászlóalj zászlószentelésén 1848ban elhangzott beszédének néhány gondolatát, majd reményét fejezte ki, hogy a zászló alatt a bonyhádi csapat a jövőben sokszor fog megemlékezni a forradalom és szabadságharc Tolna megyei hőseiről, méltó emléket állít a nemzetőröknek, akik e zászló alatt harcoltak akkoriban. Miután a parancsnok díszsortűz kíséretében átadta a csapatzászlót a zászlóvivőnek, a csapat felsorakozott a zászlaja alatt, és a Rády József Huszárbandériummal együtt vezették a menetet Perczel Mór tábornok sírjához, ahol díszőrséget adtak, és az ünneplőkkel együtt elhelyezték az emlékezés koszorúit.

















2019. március 17., vasárnap

Zsámbék Kézifegyver




Február 10-én egyesületünk részt vett a Zsámbékon megrendezett III. Kézifegyver kiállításon, melyen számtalan sokasággal vettek részt mind kiállítók, mind nézők.  Reggel tíztől körülbelül délután négyig szinte folyamatos puskaropogás volt hallható a környéken.
A kiállítók közt találhattunk vikingektől kezdve. varsói szerződéses katonákon át a skót gyalogos hagyományőrzőig mindenfélét. A második világháborús hagyományőrzők voltak a legtöbben, ők egy kisebb hadijátékot is megrendeztek egymás között.
A mi bemutatónk körülbelül félórás volt, bemutattuk a korabeli toborzás menetét, s az őrmester úr elmondta a nemzetőrség történelmi hátterét, illetőleg bemutatta, hogy egy nemzetőr milyen felszerelésekkel rendelkezett, és azoknak mi volt a rendeltetése.  Ezután lőttünk egy sortűzet vezényelt töltéssel, és egyet önálló töltéssel. Sajnos a második esetben egyetlen puskán kívül semelyik nem sült el, mely jelenség valóban gyakori volt akkoriban is.
Miután a csapatok mind bemutatkoztak, és lement a világháborús hagyományőrzők hadijátéka, illetve a viking hagyományőrzők párbaja, mi lehetőséget adtunk mindenkinek a puskák kipróbálására, a csöpörgő eső ellenére is.
Egészen díszes, változatos korszakok hagyományait megőrző társaság jött össze, mondanom sem kell, jól éreztük mi is magunkat, volt helye mindenkinek kiállítani a felszerelésüket, egyenruháikat és nem utolsó sorban, a fegyvereiket.





Jövőre is tervezünk megjelenni ezen a színvonalas eseményen.
Erőt, Tisztességet!

Bakó Péter
hő. köznemzetőr, dobos
Perczel Miklós Nemzetőr Bandérium Hagyományőrző Egyesület

2019. március 15., péntek

Múzeumban a gyerekek

Március 14.-én a bonyhádi Völgységi Múzeumban jártunk, hogy a múzeumpedagógiai osztállyal közösen hangoljuk a bonyhádi diákságot március idusára. A foglalkozás az Ókértől Ozoráig című időszaki kiállításhoz (Melynek megalkotásában sokat segédkezett egyesületünk elnöke, Bodai Barna is) kapcsolódott. A foglalkozáson a diákok kokárdát, csákót készíthettek, mi addig az udvaron az állandó lőporfüstért voltunk felelősek.
                Az első csoport 250 fővel délelőtt fél 10-kor érkezett meg. A korosztályok változtak, a harmadik osztályos tanulóktól kezdve a nyolcadik osztályig minden korcsoporttal összefutottunk a nap folyamán. A diákok előtt őrmesterünk szónokolt, sok kérdést tett fel a diákoknak, akik kisebb-nagyobb segítséggel megválaszolták a kérdéseket. A nyitó kérdést – „ki tudja, milyen ruha van rajtam?”- meglepetésünkre sokan helyesen válaszolták meg, egy negyedikes fiú rögtön rávágta, hogy nemzetőr. Természetesen a huszár klisé nem maradhatott el a nap folyamán, de mellette voltunk „rendőrök és kommandósok” is.
               Miután mindent elmeséltünk a kor harcászatáról, ruháiról, fegyvereiről, nem maradhatott el a szuronyharc és a sortüzek sokasága sem. A kovás puskáknak hála, többször be tudtuk mutatni azt is, hogy milyen, mikor a három puskából egy, vagy épp egy sem sül el. Utóbbi esetben elmeséltük a gyerekeknek, hogy ilyen gyakran előfordult a rohamozó ellenséggel szemben is, erre ők együtt érző nevetéssel reagáltak.
               A nap folyamán 10 órától délután 4-ig nagyjából 500 gyermek fordult meg előadásainkon, de sok érdeklődő jött oda hozzánk az utcáról is. A múzeummal szomszédos öregek otthonából is sok idős érkezett, ők is érdeklődve élvezték a bemutatónkat.
               Késő délután a Magyar Honvédség munkatársai tartottak csapatunknak tájékoztatót az önkéntes, szerződéses és hivatásos katonai szolgálatról. Egyesületünkben két szerződéses katona is tag, illetve sokunk érintett a katonai pályát illetően, így mindenki élvezte a közvetlen hangvételű előadást.

Bodai Barna hő. őrm.

















2019. március 6., szerda

Szolnok 1849-2019




Március 2-án játszottuk újra a Szolnoki csatát, melynek idén 170 éve, hogy megtörtént.  A városnak stratégiailag fontos szerepe volt, mivel híddal rendelkezik a Tiszán.
Történelmi háttér (részletek Hermann Róbert Rubiconban publikált cikkéből): a Vécsey Károly vezérőrnagy vezette 6. és a Damjanich János vezérőrnagy vezette 8. hadosztály február végén Cibakháza és Törökszentmiklós között álltak fel. A magyar fővezér, Henryk Dembiński altábornagy tervében fontos szerep jutott a két hadosztálynak. Feladatuk az volt, hogy Szolnoknál megtámadják az ott található ellenséges hídfőt, s nagy erőkkel előnyomulva, magukra vonják az ellenséges fővezér, Windisch-Grätz figyelmét, mialatt a magyar fősereg az Eger–Gyöngyös–Hatvan–Budapest útvonalon a császáriak oldalába kerül.
Ezt a tervet azonban a kápolnai csata meghiúsította. Ennek ellenére a támadást nem fújták le, így március 5-én megkezdődött a Szolnok elleni bekerítő hadművelet. A magyar támadók legalább 12 000 főt és 35 löveget számláltak; ennek az erőnek kb. egynegyede tartozott Vécsey hadoszlopához. Karger dandárja nagyjából 5800 főt és 12 löveget, Ottingeré 1450 főt és 6 löveget számlált.
Csapatunk reggel tízkor már gyakorlatozott, hiszen három újonccal kezdhettük az idei szezont. Szokásunk szerint a Váci Huszár és Nemzetőr Bandériummal együtt alkottunk egy egységet. Ebédünket a honvédtiszti étkezdében fogyaszthattuk, mely egy finom, kiadós adag jókai bableves volt. Délután, míg a koszorúzások zajlottak, mi felelevenítettük a tűzfogásokat. A csatatéren pirotechnikát telepítettek ki, hogy még látványosabb legyen a hadijáték, illetőleg még kettő darab füstgránátot is kaptunk, hogy megteremtsük a csatatéri ködöt. Egységünk a jobb szárnyon harcolt együtt a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesülettel.
Az ütközet az osztrákok egy tüzérségi pozíciójának elfoglalásával kezdődött, melyet a Budai 2-ik és a Szegedi 3-ik Honvédzászlóalj zászlóalj tett meg, ezután elhelyezkedett a magyar tüzérség, és sortűzzel üdvözölte a császáriakat. Az osztrák sereg az előnyomulásra válaszul a vérteseket vetette be
 Eközben mi a jobbszárnyon előre vonultunk, ám az ellenség gránátosai és sorgyalogsága nem hagyta csak úgy elfoglalni Szolnokot: két-három rohammal próbálták seregünket visszaszorítani, de mint az alábbi képeken látható, mi álltuk a sarat.
Hosszas küzdelem árán egy mindent elsöprő szuronyrohammal azonban megtörtük az utolsó védelmi vonalukat, és Szolnokot újra magyar kézben tudhattuk.
A csata után Székely Tibor, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke mondott beszédet, dicsérte az alakulatok fejlődését mind a kiképzettség, mind a felszerelés terén.
Idén 23. alkalommal rendezték meg a Szolnoki hadijátékot, 130 gyalogossal, 30 tüzérrel, 8 ágyúval és 15 lovassal, és Brno-ból jött egy cseh gránátos hagyományőrző csapat is.
Találkozzunk jövőre is Szolnokon!
Erőt, tisztességet!

Bakó Péter
hő. köznemzetőr, dobos

Perczel Miklós Nemzetőr Bandérium Hagyományőrző Egyesület

https://www.facebook.com/budaihonvedek.hu/posts/2003147086655157






2018. december 31., hétfő

Év végi zárás

Bandériumunk igazán friss és reménytelivé vált jövőképet lát maga előtt a 2018-as eseményeink és változások miatt. Idén a záró gyűlésünkön minden fontos elemet megtéve (szavazások, beszámoló, leltár stb.) után megemlékeztünk a móri csatáról és egy jó hangú ebéddel zártuk az évet. A jövő évben pedig számos program vár ránk, szerettel látunk mindenkit programjainkon és körünkben.