Március 2-án játszottuk újra a Szolnoki csatát, melynek idén 170 éve, hogy megtörtént. A városnak stratégiailag fontos szerepe volt, mivel híddal rendelkezik a Tiszán.
Történelmi háttér (részletek Hermann Róbert
Rubiconban publikált cikkéből): a Vécsey Károly vezérőrnagy vezette 6. és a
Damjanich János vezérőrnagy vezette 8. hadosztály február végén Cibakháza és
Törökszentmiklós között álltak fel. A magyar fővezér, Henryk Dembiński
altábornagy tervében fontos szerep jutott a két hadosztálynak. Feladatuk az
volt, hogy Szolnoknál megtámadják az ott található ellenséges hídfőt, s nagy
erőkkel előnyomulva, magukra vonják az ellenséges fővezér, Windisch-Grätz
figyelmét, mialatt a magyar fősereg az Eger–Gyöngyös–Hatvan–Budapest útvonalon
a császáriak oldalába kerül.
Ezt a tervet
azonban a kápolnai csata meghiúsította. Ennek ellenére a támadást nem fújták
le, így március 5-én megkezdődött a Szolnok elleni bekerítő hadművelet. A
magyar támadók legalább 12 000 főt és 35 löveget számláltak; ennek az erőnek
kb. egynegyede tartozott Vécsey hadoszlopához. Karger dandárja nagyjából 5800
főt és 12 löveget, Ottingeré 1450 főt és 6 löveget számlált.
Csapatunk
reggel tízkor már gyakorlatozott, hiszen három újonccal kezdhettük az idei
szezont. Szokásunk szerint a Váci Huszár és Nemzetőr Bandériummal együtt
alkottunk egy egységet. Ebédünket a honvédtiszti étkezdében fogyaszthattuk,
mely egy finom, kiadós adag jókai bableves volt. Délután, míg a koszorúzások
zajlottak, mi felelevenítettük a tűzfogásokat. A csatatéren pirotechnikát
telepítettek ki, hogy még látványosabb legyen a hadijáték, illetőleg még kettő
darab füstgránátot is kaptunk, hogy megteremtsük a csatatéri ködöt. Egységünk a
jobb szárnyon harcolt együtt a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesülettel.
Az ütközet az
osztrákok egy tüzérségi pozíciójának elfoglalásával kezdődött, melyet a Budai
2-ik és a Szegedi 3-ik Honvédzászlóalj zászlóalj tett meg, ezután
elhelyezkedett a magyar tüzérség, és sortűzzel üdvözölte a császáriakat. Az
osztrák sereg az előnyomulásra válaszul a vérteseket vetette be
Hosszas küzdelem árán egy mindent elsöprő szuronyrohammal
azonban megtörtük az utolsó védelmi vonalukat, és Szolnokot újra magyar kézben
tudhattuk.
A csata után Székely Tibor, a Magyar Huszár és Katonai
Hagyományőrző Szövetség elnöke mondott beszédet, dicsérte az alakulatok
fejlődését mind a kiképzettség, mind a felszerelés terén.
Idén 23. alkalommal rendezték meg a Szolnoki hadijátékot,
130 gyalogossal, 30 tüzérrel, 8 ágyúval és 15 lovassal, és Brno-ból jött egy
cseh gránátos hagyományőrző csapat is.
Találkozzunk jövőre is Szolnokon!
Erőt, tisztességet!
Bakó Péter
hő.
köznemzetőr, dobos
Perczel
Miklós Nemzetőr Bandérium Hagyományőrző Egyesület
https://www.facebook.com/budaihonvedek.hu/posts/2003147086655157
https://www.facebook.com/budaihonvedek.hu/posts/2003147086655157
1 megjegyzés:
Erőt, tisztességet Bajtársak!
Nagyon szép, összeszedett összefoglalót olvashattam tőletek a "Szolnoki Csatáról". Megtiszteltetés veletek együtt "harczolni".
Erb Lajos hő. nőr. fhdgy. VHNB
Megjegyzés küldése