A DON-KANYARRÓL

..



Hódmezővásárhelyen négy tábori lelkész, katonai hagyományőrzők, katonák és természetesen rengeteg civil jelenlétében emlékeztek meg a Don-kanyarban elhunyt, hős, magyar katonákról. Mi is képviseltettük magunkat az eseményen.

Az alábbi cikket, hanganyagot és a képeket köszönjük Varga Árpád Attila újságírónak, katonának:



A Don-kanyarban elesett magyar katonákra emlékezve

2010. január 12-én este 6-kor a Don-kanyarban elesett magyar katonák lelki üdvéért felajánlott gyászmisére gyűltek össze az emberek a hódmezővásárhelyi Szentháromság-templomban. A gyászmisét Németh László plébános, nyugállományú tábori lelkész őrnagy celebrálta. Megemlékező beszédet mondott Demeter János református lelkész, tartalékos tábori lelkész százados.

Demeter János beszédéből:



„Bennünket, akik megszenteljük e gyásznapot, az Ő hősi példájuk kötelez. Elkötelez, egészen elkötelez. Kötelességet ró ránk kései utódokra. Szentháromság Egy Istenünkért, Édes Hazánkért, keresztyén vallásunk szabadságáért síkra szállni ma se habozzunk. Az Ő példájuk erre kötelez. Áldozatuk nem lehet hiábavaló a mi életünkben, ezt teljességgel kizártnak kell mondanunk és e szerint kell élnünk ez árnyékvilágban. Tetteinkben nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy mi hozzájuk tartozunk. Az Ő unokáik, dédunokáik, fiaik vagyunk. Mert az nem lehet, „nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért, s keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért!”

Hálát adunk tehát a mi hős csatárainkért, a magyar bakáért, hálát adunk a gondviselés hű Istenének, hogy hozzájuk tartozhatunk. Fiaik, unokáik, leszármazottaik, bajtársaik lehetünk. Ma és most hálát adunk, hogy az Istenünknek hűséges és végsőkig kitartó szívük dobbanása nekünk adatott. Mert Ők Istennek, hazának áldozták magukat.”

A szentmise végén az elhunytakra emlékezve megszólaltak a Szentháromság-templom harangjai. Benkő László részletet szavalt abból a versből melyet Dr. Zempléni Miklós a Magyar Királyi II. Hadsereg egykori honvéd orvosa Vitéz Somogyvári Gyula A boldog szunnyadókhoz című költeménye alapján írt. D. Szabó István pedig elfújta a Magyar Takarodót. A megemlékezés koszorúzással és gyertyagyújtással ért véget a Hősök terén a II. Világháborús emlékműnél.


.