Vitéz lovag Kovács János nőr. vőrgy. nemrégiben több ügyet is felkarolt, melyek egyrészt önmagukban is érdekesek, másrészt, nekünk a Magyar Nemzetőrség Honvéd Hagyományőrző Szakszolgálatának (és a Honvéd Hagyományőrző Egyesületnek), fontos és méltó feladataivá váltak.
Az egyik ilyen eset Horgos Józsefé; az ügyhöz kapcsolódó történet egy kis faluban vált teljessé. Horgos József 1920. október 11-én született. Fiatal korában otthon pásztorkodott, 21 évesen - a születésnapján - bevonult Szekszárdra a 18. gyalogezredbe.
A kiképzést követően a keleti hadszíntérre vezényelték. A doni csatánál nyújtott hősies helytállásáért Magyar Bronz Vitézségi Érmet kapott. (a Hadtörténeti levéltárban rá is találtunk a dokumentumra.) A Donnál történt szovjet áttörést csak nagy nehézségek árán élte túl. Rengeteg gyaloglás és többféle betegség - köztük a malária - miatt sokáig tartott mire hazaérhetett és meggyógyult.
23 évesen - nem sokkal házasságkötése után - újra be kellett vonuljon, ekkor már közelebb, Nagyvárad környékére a frontvonalra vezényelték. Egészen Budapest ostromáig harcolt, ekkor azonban egy repeszszilánk okozta sebesülés miatt kórházba került. Itt esett fogságba. Először bányában kellett dolgozzon, majd mezőgazdasági munkára fogták be, több mint három éven át.
27 évesen került újra haza, ahol már a három éves lánya várta. Horgos József, gyakorló keresztény életét, a kommunizmusban sem adta fel, bár többször próbálkoztak megtörni őt. Ezt bizonyítja az a két elismerés, melyet Mayer Mihálytól - pécsi megyéspüspök - és a Vatikánból, XVI. Benedek pápa nevében kapott, szolgálata elismeréseként. Horgos József csaknem 90 éves. Jelenleg a Vitézi Rendben történő vitézzé avatása eljárásában segédkezünk a tábornok úrral.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése