Hőseink, szeretteink; szeretett hőseink

Mindenszentek ünnepe (ami már állami munkaszüneti nap is) és a halottak napja vallásos és nem vallásos emberek számára is elhunyt szeretteink és ismerőseink emléknapja.  Mindenki "elzarándokol" ilyenkor arra a helyre, ami a legjobban emlékezteti már nem élő hozzátartozójára, ismerősére. Ez elsősorban a temető és a sírhely. A vallásos szokás a szent emberekre (úgymond a mennybe jutottakra) és a mennybe igyekvőkre (akikért még imádkozunk) emlékezik meg, a vallásból kulturális szokássá vált esemény a személyes és közösségi szeretteinkre igyekszik figyelni.
Katonai hagyományőrzőkként úgy gondoltuk fontos, hogy saját szeretteink túl ezen a napon odafigyeljünk azok végső nyugvóhelyére is, akik katonaként, nemzetőrként adták életüket hazánkért. Végiglátogattuk tehát a sírokat, így nemcsak emlékezni tudtunk, hanem láttuk is a sírok állapotát, és látták az emberek is, hogy vannak sírok, melyeket talán már senki sem látogat, pedig akik ott nyugszanak nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy mi ma békében és nyugodtan emlékezhessünk róluk és a többiekről.