OKTÓBER 23. (2012) BONYHÁD

Sokan talán azt gondolhatnák, hogy milyen egyszerű a mi szolgálatunk: zászlót tartunk és vonulunk. Pedig eme feladat megszervezése több napos elfoglaltság, nem is beszélve a formalitásról, alakiasságról. Idén egyik nemzetőrünk: Markovics Mihály nőr. tzls. egy '56-os zászlót készített, melyen szerepelt a két bonyhádi '56-os hős neve, a kivágott címer és két golyó ütötte nyom, mely mind-mind lényeges szimbóluma eme korszaknak, mely az emberi szabadság magyar szívből kiindulóan világhírré vált eszményét hirdeti.

Az idei ünnepség is a Boros Dezső díj átadásával kezdődött városunkban. Idén Rutkai Péter, a Bonyhádi KSE kiváló kosárlabdázója kapta meg a kitüntetést.

Szentmisével folytatódott a program, amelynél a bevonulást és kivonulást mi nemzetőrök vezettük fel. A szentmisén elhangzott gondolatokat mi is magunkénak valljuk: az ember szabadnak, nem szolgának született, az '56-as hősök nem a szovjetek ellen harcoltak, hanem a szabadságért. Ez utóbbi ugyanis nagy különbség: nem egy másik diktatúrát kerestünk magunknak, hanem saját életünket, szabadságunkat. Végül, de nem utolsósorban: manapság, amikor annyi honfitársunk, főleg fiatalok távoznak el hazánkból, mi valljuk Vörösmartyval: "

A nagy világon e kívül

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

 Fáklyás felvonulással és koszorúzással indult tovább a menet az Iparos udvarhoz, ahol az '56-ban alakult Magyar Nemzetőrség "főhadiszállása" volt, és ahol eme napon, de már idén Filóné Ferencz Ibolya, Bonyhád alpolgármestere mondott beszédet és álltunk büszkén díszőrséget elődeink előtt.

A következő állomás a Szabadság téren lévő 56-os emléktábla volt, a hol az '56-os Forradalmi Tanácsnak volt a székhelye. Itt a BONI Széchenyi István Általános Iskola diákjai pedig műsorral készültek. Ezt követően a Vörösmarty-téren található 56-os emlékmű megkoszorúzása volt napirenden, végül gyertyákat gyújtottak a megemlékezők a bonyhádi hősök sírjánál, a katolikus temetőben a két bonyhádi '56-os hős sírjánál, majd imádkoztak Erb József, bonyhádi plébános vezetésével.

-

.

AZ ARADI 13, a többi áldozat és hős, 2012.

Október 6 a legtöbb embernek nem jelent mást mint az 5. nap utáni napot. Pedig 2001-ben gyásznappá nyilvánították.
Különös, hogy egy több mint 150 évvel ezelőtti eseményről emlékezünk meg így.

Az aradi 13 emléke sajnos átment manapság valami fellengzős versszónoklattal átitatott, kissé politikai keverékkel megfűszerezett, köteles, kulturális pudinggá.

Félreértés ne essék: külön-külön ezek mind jó dolgok, de így együtt előre meghatározza azt a kört, akiket érdekel ez az egész.

Ha ma a miniszterelnököt akasztanák furcsa lenne azt gondolni, hogy 150 évvel később senkit sem fog érdekelni. Ha ma több tucat katonatisztet akasztanának, nem egyet lassan kínozva, különös ha közönnyel fogadnánk.

A bulvársajtóban szívesen olvasunk ismert emberek érdekes életéről, a korabeli emberek bár más időben éltek, meghökkentően hasonlóak voltak gondjaik és céljaik a miénkhez.

Nem kell senki sem száját elhúzva, nagyot sóhajtva leüljön egy Görgei (vagy inkább Görgey), esetleg egy Kossuth vagy akár Damjanich életrajz előtt. Életük igazi bulvár és igazi példa. Félreértés ne essék, nem moralizálok: életük hús-vér valóság, tévedéseikből, fájdalmaikból csak tanulhatunk.

Egyszerűen nem véletlen, hogy egyre inkább kelendőek az életrajzok. Egyre több ember rájön, hogy egy-egy ember élete az igazi kedvelt olvasmány lehet, ami az élet tanítómesterévé is válik kezünkben.

Nem feltétlenül kell tehát iskolai tankönyvet, vagy történelemkönyvet, de még csak verseket sem olvasni ahhoz, hogy megértsük nemcsak "puding" egy ilyen emléknap.


A városi ünnepségben idén is díszőrséget Perczel tábornokunk sírjánál, emlékezvén olyan emberekre, akik életük végén nem azt mondták: "túléltem az életemet.", hanem olyanokra, akik azt mondhatták: "megéltem az életemet."

Az emlékezésen a Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola diákjai futottak fáklyával a dombig, ahol helyi érdekességekkel teli emlékbeszédet mondott  Dr. Szőts Zoltán a Völgységi Múzeum igazgatója és verset mondott Gillich Atina.

MOHÁCS 486. 2012.

.

 Bár a törökök és a magyarok között még hazánk török megszállása alatt sem csak gyűlölet volt, azért kétszáz évnyi vérontás mégis magát magyarázza. Napjaink háborúiból azt is tudhatjuk, hogy az ember képes a legembertelenebbre: testi és mentális kínzásokra.
  

    "Az oszmán-törökök hódítása a 14. század végén érte el a Magyar Királyság határait, majd Nándorfehérvár (Belgrád) 1521. évi elfoglalásával vetette meg lábát Magyarországon. Ettől kezdve állomásoztak török csapatok magyar területeken. Tartós beren­dezkedésükre végül a mohácsi vész (1526), majd Buda eleste (1541) teremtett lehetőséget. Ettől kezdve folyamatosan bővítették az ország középső részén megszállt területeiket, amelyek Szigetvár és Gyula eleste (1566) után már a késő középkori magyar állam 40 százalékát tették ki. Ezt az ék alakú területet az 1699. évi karlócai békéig birtokolták, megszálló csapataik se­gítségével kiépítvén saját várláncolatukat, közigazgatásukat és adóztatási rendszerüket." - MVE

A történelem fintora, hogy ma a törökökkel együtt szolgálnak magyar katonák a NATO-ban, így például a Bosznia-hercegovinai EUFOR misszióban.

Ha megkérdezzük, hogy mire volt jó ez a hosszú szenvedése mindkét nemzetnek, akkor néhány évtizede még az ország, illetve a birodalom fennmaradásáról esett szó. Ma azonban inkább a belőle levont tanulságok és bölcsesség az, ami leginkább szolgálja azt a jót, amiért képesek vagyunk összefogva más, egymás ellen háborúskodó nemzetetek között békét teremteni.

Talán ez az, amire mi nemzetőrök is gondolhatunk, amellett, hogy az elesett katonák hősies helytállása és áldozatuk előtt tisztelgünk. Az ünnepségen felszólalók többször említették a NATO tagságunkat, ami politikai tartalma mögött ilyen emberi magasztos elemeket is sejthet.

Az ünnepségen Szekó József országgyűlési képviselő, Mohács város polgármestere mondott beszédet, majd Surján László, az Európa Parlament képviselője után Kátai Zoltán kobzos előadását követően ünnepi beszédet mondott Eleni Tsakopoulos Kounalakis (levele itt olvasható), az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete. Az ünnepen a közös imát Bábel Balázs érsek vezette, majd a különböző szervezetek (beleértve a Nemzetközi Szent György Lovagrendet) a Nemzetőrséggel elhelyezték koszorúikat.

.

AUGUSZTUS 20.

Nemzetőrségünk már évek óta díszőrséggel támogatja a városi Szent István napot. Idén templomszentelési emlékünneppel és ünnepi istentisztelettel kezdődött az augusztus 20-i program Bonyhádon az evangélikus templomban. A katolikus templomban a szentmisét pater Illés Albert S.J. celebrálta.

A művelődési központ előtti téren Potápi Árpád János polgármester ünnepi köszöntő beszéde után megszegte az új kenyeret, amelyet Aradi András evangélikus lelkész, Erb József katolikus plébános, Mészáros Zoltán református lelkész, Pátkai Béla baptista lelkész áldottak meg.

A Bonyhád Város Önkormányzati Képviselő-testülete által 1997-ben alapított, az oktató-nevelő munkában, illetve a tehetséggondozás területén kiemelkedő eredményt elért személyek számára létrehozott Merész Konrád-díjat és mellette az  Év Pedagógusa Díjat (amit oktatási miniszter írt alá) 2012-ben Markovics Mihályné, a Varázskapu Bölcsőde és Óvoda idén nyugdíjba vonult, egykori intézményegység-vezetője vehette át, aki egyben a helyi nemzetőrség lelkes támogatója is. Ezúton is gratulálunk neki!

Pályaleírás

Markovics Mihályné született Schreiber Hilda. Édesapja bányász, édesanyja kereskedő, majd főként háztartásbeli, akik két nővérével a II. világégéskor kerültek Eszékről Nagymányokra.

Nagymányokon született. Általános iskola után a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett.

1973-ban képesítés nélküli óvónőként kezdett el dolgozni bonyhádi Cipőgyár óvodájában.

A kecskeméti Óvónőképző Intézetben 1978-ban óvónői oklevelet szerzett.

Férje Markovics Mihály. Házasságukból 2 fiú született Márk és Milán Mór.

A Cipőgyár 1989-ben átadta a városnak az óvodáját, melynek tag óvodavezetője lett.

Aktívan részt vállalt a bonyhádi óvodák helyi óvodai nevelési programjának kidolgozásában.

2000 júniusában Bonyhád Város Önkormányzata 5 évre a város óvodáinak vezetői feladatok ellátásával bízza meg. Feladatainak minél hatékonyabb elvégzése érdekében elvégezte a közoktatás vezetői iskolát. Időközben a hét bonyhádi tagóvoda hat kistérségi tagóvodával bővült.

Ezek igazgatása, szakmai vezetése igazi kihívást jelentett számára.

Életének egy mottóját Vörösmartytól többször idézte „csak az a közösség becsüli meg magát és jelenét, kinek gondja van a múltra”

Az ő forrásfeldolgozásának (mely a másoddiplomájához kapcsolódik) eredménye egy igen gazdag bonyhádi óvodatörténeti kiállításból létrehozott Óvodamúzeum a Perczel utcai óvodában. Később egy kétszerzős műnek lett mindez alapja, amely 2004-ben került nyomtatásra, s melynek címe: 110 évesek a bonyhádi menedékházak.

Munkabírása, talpraesettsége bizonyította, hogy képes a feladatok ellátására, ezért 2005 szeptemberétől Bonyhád Város Önkormányzata újból megbízta a vezetői feladatok ellátásával. Ezen megbízatását egészen ez év június 30.-ig látta el.

Pályáját - mint óvónő a gyerekek iránti szeretet, a kiemelkedő szakmai felkészültség, kreativitás és kezdeményező képesség jellemezte. Nyitott az új módszerek, eljárások iránt. Sokat tett a hátrányos helyzetű gyerekek érdekében.

Amikor csak tehette a gyerekek közé ment, így egyrészt a gyakorlatban is láthatta, hogy mi az, amit valóban tenni érdemes, másrészt lehetősége volt rendszeresen is találkozni a gyerekekkel azokon a hittanórákon, melyeket vezetőként is megtartott heti rendszerességgel.

Vezetőként a csökkenő gyereklétszámok ellenére küzdött az óvodák megmaradásáért, az emberek álláshelyeiért. Nagyfokú empátiát tanúsított a dolgozók iránt és jó munkakapcsolatot alakított ki a fenntartókkal és társintézményekkel.

Munkáját 1990-ben Miniszteri Dicséretben, 2012-ben BONI díjjal és Pedagógus Szolgálat Emlékéremmel ismerték el.

2010-től a Bonyhádi Német Kisebbségi Önkormányzat vezetőségi tagja.

BIKÁCS VITÉZEI

A bikácsi templom melletti parkot Hősök emlékparkjának nevezték. Méltó helye a közelmúltban felállított emlékműnek, mely a Bikács Vitézei nevet kapta.
Augusztus 11-én ennek felavatási ünnepségén vett részt alegységünk.

A programot a Bikács önkormányzata, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a Történelmi Vitézi Rend szervezte.

A műsort a himnusz, a történelmi zászlók és az egyházi áldás tette méltóbbá és színesebbé, majd a hivatalos beszédek után kürtszó zárta az eseményt. (melyről a megyei média is beszámolt.)

Az ünnepség keretein belül Sándor Alajost posztumusz tüntették ki helytállásáért, az '56-os jubileumi emlékkeresztet unokája vette át a Magyar Vidék Országos '56-os Szövetségtől.

Szintén kitüntetést kapott Vitéz Kovács János, egyesületünk megyei vezetője, aki a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Megyei Jogú területi vezetője is egyben. A Történelmi Vitézi Rend bronz érdemkereszttel ismerte el munkáját. Gratulálunk neki!

A díjazásban részt vevő Markovics Mihály nőr. tzls-nak és a díszőrségben szerepet vállalt tagjainknak köszönet a kitartó szolgálatért!

A vitézek névsora:

Vitéz Buda (Blaser) János;
Vitéz Kardos (Kämpfner) János;
Vitéz Reményi (Reisinger) György;
Vitéz Sáfári (Schmauser) János;
Vitéz Sipos (Spiegel) Ádám;
Vitéz ifj. Sipos (Spiegel) Ádám

.

1920: TRIANON - 2012

   A trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékezik az ország minden év június 4-én, melyet 2010-ben nyilvánított az országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává. 1920. június 4-én írták alá a paktumot Franciaországban, melynek máig tartó sebei, hogy Magyarország területének  kétharmadát elveszítette, lakosságának több mint 60%-a került idegen földre.

   Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

    Ennek emlékezete Bonyhádon a napján elmaradt, hiszen éppen 18.00-kor zúdult óriási eső (zivatar) a városra. Egy nappal később a megfelelő időben (így sajnos kisebb létszámmal) de közösen ott volt mindenki, aki ki tudta nyomozni az új időpontot.
   A Trianon-megemlékezésen Bischof Tamás történelem tanár és a Perczel szakközépiskola diákjai szerepeltek.

.