RIPORT TAGOKKAL 3.

Vannak olyan tagjaink is, akik más-más okból, de nem egyenruhás tagjaink, támogatóink. Többféle oka lehet ennek: például valaki a fegyveres testület, vagy rendvédelmi testület aktív tagja (és már egyenruhásként szolgál), vagy egy független szervezet tagja (pl. ügyészség), vagy politikai beosztást tölt be (pl. képviselő). Ők, szakmai okokból (félreértések elkerülése miatt, elfogultság elkerülése végett) nem lehetnek teljes jogú tagjai közösségünknek. Ám őket sem tiltja el semmi attól, hogy szimpatizáljanak velünk és programjainkon részt vegyenek, versenyeinken támogassanak stb.

Jelen riportunkban Markovics Milán Mórt kérdezem, aki ma már a Magyar Honvédség tábori lelkésze. Ebbéli minőségében, katonai egyenruhában, elöljárói engedélyével, közös programjainkon megjelenhet, ám nemzetőrként egyenruhát nem visel. Ugyanakkor fontos számára is, hogy tőlünk indult mielőtt katonává lett, nálunk tanult meg sok alapot, mellyel könnyebben vette a Honvédség támasztotta akadályokat. Máig támogatja és segíti csapatunkat: kezdve a szakmai dolgoktól egészen a honlap szerkesztésééig.

1. Miért lettél nemzetőr?

Gyerekkorom óta érdekel a katonaság, a háború és a béke kérdése. Mindig izgalmasnak találtam, foglalkoztatott, hogy a katonák nemes célokért küzdöttek, mégis erővel tették. Az is érdekelt, hogy sok filmben nem kigyúrt, küzdősportokban nevelkedett embert, hanem hétköznapi embereket láttam sikeres katonának. Ráadásul a valós történelmi ismereteim is jobban elmélyítették bennem ezt a kérdést, amikor saját és híresebbé vált ősökről derült ki, hogy áltagos emberekként emberfeletti dolgokat voltak képesek túlélni, vagy éppen méltósággal veszíteni. Röviden tehát érezni szerettem volna ezt az egész rendszert saját bőrömön.

2. Mi az, amit kaptál a Nemzetőrségtől?
Formát, lehetőséget és kapcsolatokat. Sorrendben tahát egyenruhát, ami több mint szövet, múlt és millió ember vérének erejét hordozó habitus. Lehetőséget arra, hogy közösségben tanuljam meg a katonaélet alapjait: egyenruhaviselés, alakiság, versenyek, utak, különös hadisírok, utazások. Megismerhettem kutatókat, katonákat, megannyi más hivatást űző embert, akik segítségemre voltak ha elakadtam valamiben, vagy éppen eljutottam általuk olyan helyekre, ahova egyébként nem juthattam volna: legyen szó a "dobogóról", vagy egy világháborús sírhely feltárásáról.

3. Erre számítottál?
Az első lépés az volt, hogy felhívtam a megyei parancsnokot (aki nyugállományú katonatiszt és a nemzetőrség tábornoka), mert városunkban ilyen jellegű közösség még nem volt, leszámítva 1848-49-et és 1956-ot, de az más rendszer volt. Katonai kultúrális-hagyományőrző közösség sem volt Bonyhádon. Amikor felvette a parancsnok a telefont nem egy szigorú, mogorva hang fogadott, hanem egy vicces, életvidám ember, akivel a kapcsolatunk gyümölcsöző is lett. Ember tervez...

4. Miért ajánlanád másoknak?
Azt láttam a nemzetőrségben, hogy sokféle ember megtalálhatja benne azt, amit keres: valaki a díszőrségben, valaki a sírok kutatásában, valaki a katonai jellegű feladatokban, sportokban és így tovább. Röviden talán azért ajánlanám, mert éppen olyat adhat, amit ma a legtöbb ember hiányként fogalmaz meg: hús-vér ismerettséget, barátokat, fegyelmet, közösséget, sikerérzést.

5. Mi neked a Nemzetőrség?
A Nemzetőrség nekem több mint az egyesületi forma, amiben ma működik. Ez csak egy keret, hogy legitim legyen. Nekem ez identitás, amit nem vehetnek el tőlem és mástól sem, csak eldobhatom, ha méltatlan leszek rá. Valami, ami közösséget és belső tartást ad.